Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barkóság területe

Másolatok: Paládi - Kovács Attila: "A Barkóság és népe" könyvből.

A népnévből tájnév is alakult, s a Barkóság 1834. óta gyakran használt megnevezése a vidéknek.

Ez a megyehatárokkal is széttagolt terület azonban több kisebb tájból, patakvölgyek szerint csoportosuló falvak együtteséből áll. Egészében egy völgyekkel tagolt dombvidék. Geológiailag paleogén medence, amelyet a harmadkorban felhalmozódott tengeri, szárazföldi üledékes kőzetek építenek fel.

Bélapátfalvánál a Bükk magas tönkje határolja, s mészkőből áll a lényegesen alacsonyabb Upponyi-hegység is (Kövestető 456 m), a Barkóság másik határpontján. Ezek felszínét a karsztos térszínformák jellemzik. A terület legnagyobb részét kitevő harmadkori tönkösödött dombságot a tektonikus mozgások sakktáblaszerűen feldarabolták.

A táj morfológiai arculatát a korráziós és suvadásos eredetű bizarr felszínformák jellemzik: domború és egyenes lejtők, katlan- és tálfülkék, páholyokkal teli cirkusz-völgyek,nyergek, kúpok, gerincek. Legismertebbek az Arló környéki suvadások, ahol aCsahó-hegy déli fele századunk elején megcsúszott, és a völgyet eltorlaszolva, az ott folyó patak vizét tóvá duzzasztotta.

A dombság legmagasabb pontjaBorsodnádasd határában van (Vajdavár, 525 m). A Hangony és a Hódos menténa dombok alatt barnaszénmezők húzódnak. Ezek bányaművelése az 1830-as évektől folyik, s a meddőhányók, a beszakadt tárnák is alakítólag hatottaka táj képére, ózdtól északnyugatra oligocén kori agyag, márga, homok, homokkő,délkeletre viszont miocén kori laza szerkezetű kőzetek (agyag, homok,kavics) üledékes rétegei építik a térszínt.

A Barkóságot észak, északnyugatona Karancs folytatásában álló Medves és az apró harmadkori vulkáni kúpok(Afnácskő, Ragács) határolják.

Ezen a medence jellegű tájon a csapadék évi átlagos középértéke mindössze600—650 mm. Természetes növénytakaró az erdő. A kiemelkedőbb hegyek, dombok északi oldalát bükkösök, a kisebb dombokat kevert töl-gyesek, cseresek borítják. Sok a túlzott erdőirtásra emlékeztető kopár. Ezeken a talajerózió előrehaladt stádiumban van.

Történeti forrásaink több tájnevet is használnak e vidékről szólva. Az Erdőhát tájnév első említését Borsod megye 1693-ban és 1699-ben készült malomösszeírásaiból ismerjük. Az összeírást a szepesi kamara számára készítették, feltehetőleg a hadinép ellátásának megszervezéséhez.

Kétfajta űrmértékkel számolnak benne, az „egri" kilával és az „erdőháti" kilával. Utóbbit a megye Gömörrel határos részén, Bélapátfalvától északra, az Erdőhát vidékén települt falvakban használták, s csaknem azonos volt a kassai félköböllel (41,5 liter).

A 19. századi források szűkebben értelmezik e táj kiterjedését és többnyire csak a gömöri Erdőhátat értik alatta (FÉNYES Elek, HUNFALVY János). Általánosságban a Sajó, a Rima, a Gortva és a Hangony vize által határolt dombságra vonatkoztatták.

A Barkóság borsodi dombvidékét a múlt századi források Bikknek, Bükknek említik, a nép pedig Hegyhátnak nevezi a Sajó, a Bán és a Hangony által határolt területet. Népi tájnév a Homok, — a Tárna észak-hevesi, Pétervására környékén kiszélesedő medencéjét nevezik meg vele. Természetes kistáj a. Medvesalja apró medencéje is.